Mesefüzér a felnőtt-létig Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy vidéki kis településen egy bogyósgyümölcskertész a családjával. Ennek az embernek a legkisebb fia aztán felkerekedett, és elindult szerencsét próbálni a nagyvilágba (Budapestre), ahol sok-sok izgalmas, hol boldog, hol szomorú pillanat várt rá. {{Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, amely a szövegben ebben a formában kerül jelölésre.}} „De tud szaladni az a vajszín zsiguli, mikor a bogyósgyümölcskertész telitalppal beletapos a gázba. […] vitte a bogyósgyümölcskertész feleségét meg a bogyósgyümölcskertész legkisebb fiát szerencsét próbálni a városba. […] Azért persze nem kérdeztem ilyeneket, hogy Idösapám, messze van-e még? Apám meg erre nem mondta, hogy: Hát biz. […] Mert bár népiek voltunk, de teljesen…

Égi áldás, amely nem csak bőrünkbe, de szívünkbe is beleivódik Valójában felnőttél? Feltétel nélkül szereted az anyádat? Gond nélkül képes vagy az elköteleződésre? Biztos vagy benne, hogy a párod az igazi, és jó döntés közösen gyereket vállalni vele? Ne aggódj, más sem. Bár Miklya Anna nevét ismertem, csak néhány éve olvastam először. Elöljáróban annyit meséltek az Esőről, hogy egy szépen megírt, olvasmányos kisregény, amelynek főhőse egy hét hónapos terhes fiatal nő, aki várandóssága utolsó hónapjaira átmenetileg visszaköltözik szülővárosába, az anyjához. Persze jóval többről szól a történet, mint felhőtlen gyermekvárásról – sőt, ha valamit, akkor ez utóbbit mindenképp felejtsük el a regény kapcsán. A cím némileg predesztinálja, hogy milyen napokon érdemes…

Hiszünk-e az igaz(i)ban? Vajon létezik az IGAZI? Ha igen, és akkora szerencsénk van, hogy rátalálunk, mekkora az esély arra, hogy ő is a nagy szerelmet fogja látni bennünk? És ha mindketten érezzük, hogy ez az, amire mindig is vágytunk, törvényszerű-e, hogy életünk végéig együtt is maradunk? {{Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, amely a szövegben ebben a formában kerül jelölésre.}} Bevallom, amikor a regényt tartalmilag még nem, csak a címét ismertem, át sem futott a gondolataimon, hogy valóban arról az igaziról, vagyis a nagy ő-ről, a legnagyobb szerelemről szól a történet. Amikor pedig először olvastam, és egyértelművé vált, hogy mégis a leghatalmasabb és legpusztítóbb kötelék áll a középpontban {{egy nem feltétlenül…

Sűrű, mint a köd, hogy a végén mégiscsak felragyogjon a nap Mennyi motívum. Mennyi emlék. Mennyi szín. Mennyi érzelem. Mennyi szenvedés. Mennyi titok. Mennyi Bartis Attila. {{Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, amely a szövegben ebben a formában kerül jelölésre.}} Sokáig, hosszan olvastam. Eleinte óvatosan ízlelgettem, abban reménykedve, hogy a sok keserűség mellett jutnak édes falatok is. Jutott, de pont annyi, hogy ne menjen el az étvágyam, habzsoljak tovább. Sokszor nem ízlett, sokszor nem ment le a falat, de amikor már-már kezdtem beletörődni a nehéz fűszerezésbe, {{desszertnek mégiscsak megérkezett a mennyei manna.}} Amikor még csak kóstolgattam a regényt, számomra is talány volt, milyen utazásra indulok el ezzel az igencsak vaskos kötettel.…