Mamutfenyőt rajzolnék. Ezerfelé szerteágazó lombbal, szikár, szigorú törzzsel és mélyre kúszó, stabilitást biztosító gyökérzettel. Mégis inkább mesélek róluk. Egy hatalmas család történetéről. „Ez a könyv a képzelet műve. A szereplők, a helyszínek és az események a szerző kitalációi, a valósággal való hasonlóságuk, netán egyezésük teljességgel véletlenszerű.” Mindig izgalmas kérdés az irodalmi művek életrajzi ihletésű eredete. Úgy gondolom a kettőt gyakorlatilag lehetetlen különválasztani. A fiktív regényekben az író ugyanúgy a saját élményei, tapasztalatai, megfigyelései, gondolatai alapján kreálja a történetet, így nemkülönben beleírja magát azokba is, mint a saját életét konkrétan feldolgozó kötetekbe. Léteznek persze önéletrajzi elemekkel sűrűbben teletűzdelt, míg azokat szinte teljes mértékben nélkülöző írások is. Az egyes szám első személyű…

„Állok, és a tengert nézem. Ezüstös és fekete és a végtelenbe tart. A tengert nem lehet gyűlölni, nem lehet elfeledni. És mégis…” Azt, hogy az első Poket-em egy ifjúsági irodalom kategóriájába tartozó naplóregény lesz, én magam sem gondoltam. Azt, hogy egy anorexiával küzdő 15 éves lányról szóló (fiktív, de önéletrajzi ihletésű) mű, pláne. De arra végképp nem számítottam, hogy egy pár oldalas történet ilyen mély hatást gyakorol majd rám. {{Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, amely a szövegben ebben a formában kerül jelölésre.}} (Rendelhető: https://www.poketonline.hu/) 48 kg (165 cm)… Julia egy látszólag teljesen átlagos (mit is jelent az, hogy átlagos?) 15 éves finn kamaszlány, átlagos családdal, átlagos problémákkal. Az osztálytársak között…

Ki ne találkozott volna a kis Vuk történetével? Szerencsére valószínűleg igen kevesen akadnak, akik ne ismernék a hányattatott sorsú rókafiú szárnypróbálgatásait. Azonban a rajzfilmen túl a gyönyörű leírásokban, érzelmekben gazdag regény el(újra)olvasása is szívet melengető program lehet ezekben a csendes, bizonytalan napokban. {{Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, amely a szövegben ebben a formában kerül jelölésre.}} E-book: http://www.literart.org.ro/files/vuk.pdf Vuk varázslatos története egészen a gyerekkoromig repít. Nem csak azért, mert akkoriban ismertem meg a regényt és a rajzfilmet, hanem mert olyan tájakra kísér, amelyek fiatal korom legfontosabb helyszínei voltak. Az erdők, mezők, szántóföldek világa, a rónaság végtelenje, a fák, bokrok, vadon élő állatok tapintható közelségbe kerülnek ismét, rókákkal, partifecskékkel, ürgékkel, sasokkal, őzekkel…

„Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.” A történet, ami tízévesen nem érintett meg. A történet, amit tízévesen nem értettem egészen. A történet, ami „fölnőttként” nem hatott. Egy történet, amelyhez fel kellett nőnöm, hogy igazán gyerek lehessek újra. Egy történet, amelynek mondanivalója kapaszkodó lehet még a legnehezebb időkben is. Online olvasáshoz: http://mek.oszk.hu/00300/00384/00384.pdf A regényhez fűződő viszonyom meglehetősen rapszodikus. Valamiért mindig is vonzott, hiszen kisiskolás korom óta lapozgattam-nézegettem-olvasgattam, mégsem olvastam végig egyszer sem akkoriban. Sokáig azt gondoltam, azért, mert az ajánlás ellenére mégsem gyerekeknek szól. Aztán rájöttem, hogy de, mégis, viszont a gyermeki…

A szabadságról, a szabadsághoz Dragomán Györgyöt azért kezdtem olvasni, merthogy illik. Közben jöttem rá, hogy érdemes is. Sőt, kötelező. Szívfacsaró, megindító mű, amely szól szabadságról-háborúról, szerelemről-csalódásról, vakmerőségről-gyávaságról, múltról-jelenről és szerencsére a jövőről is. Egyszóval mindenről. Mindenkinek. Ma, most főleg. Diktatúra, mágikus realizmus, beavatási szertartások, családtörténet – ezek a Máglya legfontosabb hozzávalói. A recept valóban nem egy könnyű, édes desszertet ígér, s ez már néhány sor elolvasása után bizonyosságot is nyer. Egy csipet szerelemmel, sporttal, képzőművészettel, humorral megfűszerezve azonban időnként enyhül, csillapodik a nyomasztó cselekmény, hogy egy-egy kisebb szusszanás után újra bekebelezzenek a borzalmak. A cím mégis az optimizmus felé mutat: a szerző nem csak a diktatúrát hivatott vele elhamvasztani, de…

Lívia (40) Gyilkosság. Betegség. Meddőség. Erőszak. Elhidegülés. Idegösszeroppanás. Kádár-korszak. Rendszerváltás. Oktatásügy. Szeretők. Törvénytelen gyermek. Örökbefogadás. Leszbikus viszony. Nőnapra. Szeretettel. {{Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, amely a szövegben ebben a formában kerül jelölésre.}} Csupán bő fél éve olvastam először a regényt, és ilyen rövid idő elteltével is meglepett, amikor újraolvasva ismét szembesültem azzal, mennyi mindenről is szól ez a viszonylag rövid, de annál tartalmasabb, meghökkentőbbnél meghökkentőbb fordulatokkal tarkított mű. Lívia életébe kórházban való tartózkodása heteiben csöppenünk. A 40 éves tanítónő nem csak bírósági ítéletére, de vizsgálati eredményeire is vár a nyomasztó, klórszagú épületben. Megbomlott elméje fröcsögve köpködi vissza élete mélypontjainak képeit, s a diafilmek nem éppen tejszínhabos leányregényt festenek a kórterem…

Utazás a lélek mélyére Egy tavaszi, olasz nászút története, amelynek leginkább boldogságról, szerelemről, életigenlésről kellene szólnia. Kellene. Hiába adott ugyanis a legvarázslatosabb évszak, a legderűsebb ország és az egyik legboldogabb időszaka az életnek, ha mindez csupán felszín és máz, ami alatt rohad a valóság. {{Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, amely ebben a formában kerül jelölésre a szövegben.}} Az Utas és holdvilág több szempontból kuriózum az életemben. Ez volt az első regény, amit évekkel ezelőtt e-book formájában kezdtem olvasni, majd végül hangoskönyvként fejeztem be. Nem tudom, ez mennyit nyomott a latba, már ami a kötethez való viszonyulásomat illeti, mindenesetre igen vegyes érzelmekkel zártam első virtuális „olvasmányélményemet”. Az Utas és holdvilág egy…