Uncategorized

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg – könyvajánló EXTRA

Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.”

A történet, ami tízévesen nem érintett meg. A történet, amit tízévesen nem értettem egészen. A történet, ami „fölnőttként” nem hatott. Egy történet, amelyhez fel kellett nőnöm, hogy igazán gyerek lehessek újra. Egy történet, amelynek mondanivalója kapaszkodó lehet még a legnehezebb időkben is.

A képen a következők lehetnek: túra/szabadtéri

Online olvasáshoz: http://mek.oszk.hu/00300/00384/00384.pdf

A regényhez fűződő viszonyom meglehetősen rapszodikus. Valamiért mindig is vonzott, hiszen kisiskolás korom óta lapozgattam-nézegettem-olvasgattam, mégsem olvastam végig egyszer sem akkoriban. Sokáig azt gondoltam, azért, mert az ajánlás ellenére mégsem gyerekeknek szól. Aztán rájöttem, hogy de, mégis, viszont a gyermeki én életkortól teljesen független. Vannak, akik sohasem lehetnek gyerekek, a szerencsésebbek egy-egy életszakaszban, míg a legszerencsésebbek egész életükben. És csak így, tiszta, gyermeki szívvel-lélekkel lehet megérteni, amit tanít nekünk ez a csodálatos történet.

Amikor fölnőttként úgy igazából gyerek lehettem újra, a regény apró mozaikdarabkái kérdés nélkül álltak össze bennem. Bár a kis herceg, mint karakter nem a kedvencem (valamiért egész egyszerűen nem szimpatikus, sőt időnként kifejezetten idegesítő számomra a kisfiú), kevés zseniálisabban megfogalmazott üzenetekkel teli könyvet tartottam mind ez idáig a kezemben. És bár a történeten végigvonuló mély letargiával fiatalabb éveimben nem igazán tudtam mit kezdeni, így, érettebben már automatikusan hozzárendelem a cselekményhez az optimista értelmezést is.

A kis herceg elindul „szerencsét próbálni”, sorra látogatja a környező kisbolygókat, hogy megismerhesse a fölnőttek világát. Így jut el a királyhoz, hiúhoz, iszákoshoz, üzletemberhez, lámpagyújtogatóhoz és geográfushoz. Azt tapasztalja, hogy ezek az emberek nemcsak furcsák, de magányosak és boldogtalanok is, és vágyakozva gondol vissza saját otthonára, vulkánjaira és rózsájára, akiket bár nagyon szeretett, mégis maga mögött hagyott a B-612-es kisbolygón.

Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem […]”

A Föld a hetedik bolygó, ahová a kis herceg megérkezik. Kezdetben csak a kígyóval és egy virággal találkozik, majd felbukkan a róka, aki örök érvényű igazságokat tanít neki-nekünk az emberi kapcsolatokról.

[…] ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”

Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit […] De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…”

Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…”

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél:az teszi olyan fontossá a rózsádat.”

Fikció? Lázálom? Valóság?

A cselekmény az író és a kis herceg párbeszédéből rajzolódik ki. Az író, aki pilótaként kényszerleszállást hajt végre, és az egyre fogyó élelem és vízkészlet fenyegetésében megismerkedik a szőke, göndör hajú kisfiúval. A képzeletbeli kisfiú szimbolizálhatja az író gyermek-önmagát vagy akár soha meg nem született kisfiát. A gyermek nézőpontjából kezdi szemlélni a világot, és bár a kis herceg az, aki tanulás, tapasztalás reményében kel útra, valójában ő az, aki megtanítja a fölnőttet az élet valódi értelmére, és szembesíti saját eltorzult énjével.

A regény valójában társadalomkritika, hatalmas görbe tükröt tartva a fölnőttek elé. Egy olyan mese, amely bölcs tanításaival egyaránt íródott gyerekhez-felnőtthöz. Azonban csak azok érthetik meg, miről is szól valójában, akik nem semmisítették meg végleg a bennük élő örök gyermeket, és ebben a mai, lidércesnek tűnő helyzetben is képesek meglátni az élet valódi értelmét és lényegét.

Nézzetek föl az égre. És tegyétek föl a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden…”

Kedves Látogató! Miért ne adhatnék egy kis ízelítőt kedvenc olvasmányélményeimből? Elsősorban 20. századi és kortárs magyar kötetekből ajánlok heti rendszerességgel saját "olvasószűrőmön" keresztül egy-egy újabb történetet, remélhetőleg minél több mindenkit ösztönözve ezzel rendszeres könyvlapozgatásra. Szép, letehetetlen könyvekben bővelkedő napot kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük