Uncategorized

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején – könyvajánló EXTRA

Örvend már ez a táj,

koronás istennője ragyog.”

(Lenardo Díaz)

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a jelenleg is tomboló világjárvány nem járult hozzá a regény elolvasásához, és nem kerestem volna a párhuzamokat, az áthallásokat (természetesen nem véletlen a kötet elejéről vett idézet sem). Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy ha más jó dolog nem is történt mindazokkal, akik szintén hasonló okokból vették a kezükbe ezt a csodálatos könyvet, már megérte. Főleg, mert – ha a járványokról nem is, – a szerelemről annál többet tanulhattunk.

A képen a következők lehetnek: virág, túra/szabadtéri és természet, , szöveg, amely így szól: „Gabriel García Márquez SZERELEM A KOLERA IDEJÉN”

{{Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, amely a szövegben ebben a formában kerül jelölésre.}}

Kolumbiába utaztam. Éreztem a Karib-tenger illatát, hallgattam az egzotikus madarak énekét, gyönyörködtem a virágzó mandulafákban, éreztem a bőrömön az elviselhetetlen forróság leheletét. Messze jártam, talán soha olyan messze, mint most, amikor a saját otthonomba bezárva kell töltenem a napjaimat.

Márquez 1985-ben íródott regénye egyes források szerint szülei szerelmének állít emléket. És valóban, ez a fél évszázadon átívelő történet, amely nagyjából a 20. század elején játszódik, egy kezdetben távírdászként tevékenykedő férfi (egyezés, hogy az író édesapja is dolgozott ebben a munkakörben) soha el nem múló, örök és igaz szerelmének krónikája.

{{A regénybéli Florentino Arizának ötven évet kell várnia a beteljesülésre azért, hogy előtte az imádott nő máshoz menjen férjhez, gyerekeket szüljön neki, megözvegyüljön, és végül révbe érjen az időközben a folyami hajózási vállalat igazgatójává avanzsáló férfihoz. Rejtély, hogy az író édesapját Florentino Arizáról, a hősszerelmesről, vagy pedig Juvenal Urbino doktorról, a férjről mintázta-e.}}

Florentino Ariza életében […] nem volt olyan pillanat, hogy ne gondolt volna Fermina Dazára, attól kezdve, hogy a lány kettejük hosszú és üldözött szerelme után irgalmatlanul kiadta az útját, pedig ötvenegy év, kilenc hónap és négy nap telt el azóta.”

Florentino Ariza 17 évesen pillantja meg először az akkor 13 éves Fermina Dazát, és első látásra menthetetlenül beleszeret. Levelezni kezdenek, a kissé félszeg fiú tüzes hangvételű írásaiban nyíltan vállalva érzelmeit évekig ostromolja a lányt, aki – a maga visszafogott, kissé önérzetes módján, de – viszonozza érzelmeit. Végül hosszú évek és egy személyes találkozás után Fermina Daza kiábrándul udvarlójából, és inkább az eleinte számára nem túl szimpatikus, de jó partinak számító orvoshoz, Juvenal Urbinóhoz megy feleségül.

A regény további részében bepillantást nyerhetünk egy, bár nem szerelmi házasságnak induló, de végül a nehézségek és hullámvölgyek ellenére is boldog kapcsolattá fejlődő férfi-női viszonyba, és ennek ellenpólusaként egy agglegényélet túlfűtött, de boldogtalan mindennapjaiba, amelyeket a – számtalan, sokszor szeretett partner ellenére – a volt kedves iránt érzett el nem múló nosztalgikus szerelem érzése hat át.

A házassággal az a baj, hogy szeretkezés után minden éjjel véget ér, és minden reggel újra fel kell építeni, még reggeli előtt.”

Fermina Daza és Urbino doktor kapcsolata a hosszúra nyúlt nászúton érzett önfeledtségből táplálkozik, és ha időnként be is csapják magukat és a másikat, gyakorlatilag életük végéig kitartanak a kettejük között kialakult szerelem, vagy ahhoz olyan nagyon hasonló érzés mellett. És bár házasságuk minden egyes éjszakán véget ért, ha nem is minden reggel, de az esetek döntő többségében újra tudják építeni azt.

A szerelem a sorscsapások közepette megnő és megnemesedik.”

{{Florentino Ariza mindvégig tartja magát ehhez a hitvalláshoz, és végül igaza is lesz. Bár sokszor kínzóan elérhetetlen számára a nap, amikor Fermina Dazát a karjai közé zárhatja, végül mégiscsak eljön, annak ellenére, hogy az évtizedek alatt megtapasztalhatja azt is, hogy „A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak.”}}

Fölfedezte, hogy a rózsák jobban illatoznak, mint azelőtt, hogy a madarak szebben dalolnak hajnalonként, mint azelőtt […]”

Fermina Daza önmaga legnagyobb ámulatára élete alkonyán, ha már csak olyan „öregasszonyosan” is, de átélheti a tiszta szerelem, a szétválaszthatatlan kötelék, és az időtálló vonzalom romlatlanságát, és átadja magát annak az érzésnek, amiben elmerülve úgy igazán önmaga lehet úgy, ahogyan arra mindig is vágyott.

Bár a címből kiindulva valóban több információt vártam a kolerával kapcsolatban, de egyáltalán nem bántam, hogy időközben kiderült; ez a történet valójában nem a járványról, hanem a szerelemről szól – még ha a kolera kellős közepén is. Számítottam, és meg is kaptam néhány ma is igen aktuális fogalmat, úgy mint kijárási tilalom, karantén, járvány, mégis meglepődtem, amikor a számomra talán legszívbemarkolóbb sorokban a gőzhajó kapitánya a folyami hajózás következtében fellépő környezetszennyezésről beszél. Bár a történetben (elvileg) nincs kapcsolat a járvány és az erdőirtás, az állatok élőhelyének a megsemmisítése, így azok kihalása között, hihetetlenül megindító volt olvasni, hogy önös érdekeink miatt milyen régóta pusztítjuk már környezetünket.

Olvasás közben a színes-szagos karibi hangulat olyan hihetetlen módon ragadott magával, hogy még a vitathatatlanul színpompás és illatos európai tavaszt is egy csapásra legyűrte. Folyó helyett karib-tengeri moraj, rigófütty helyett papagájok zsinata, tücsökciripelés helyett majmok ricsaja töltötte be a bennem futó film hangszóróit.

Olvasni nekem annyi, mint ajándékot bontogatni. Az izgalom pedig egészen addig kitart, amíg a végére nem érünk a történetnek. A legszebb ebben az, hogy ugyanaz a könyv más és más meglepetéssel szolgál minden egyes ember számára, sőt, újraolvasva még ugyanannak az olvasónak is. Számomra a kötet a remény regénye, ami kapaszkodót nyújt mindazoknak, akik nagyon vágynak valamire, és már-már feladnák. A könyv arra tanít, hogy minden lehetséges, az álmaink valóra válnak, még ha nem is pont akkor és nem is pont úgy, ahogyan mi azt elképzeljük. Csak tudni kell kívánni. És a kitartás is erény.

[…] nem annyira a halál, mint inkább az élet határtalan.”

Kedves Látogató! Miért ne adhatnék egy kis ízelítőt kedvenc olvasmányélményeimből? Elsősorban 20. századi és kortárs magyar kötetekből ajánlok heti rendszerességgel saját "olvasószűrőmön" keresztül egy-egy újabb történetet, remélhetőleg minél több mindenkit ösztönözve ezzel rendszeres könyvlapozgatásra. Szép, letehetetlen könyvekben bővelkedő napot kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük