Uncategorized

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem – könyvajánló 3. rész

Múlt, jelen és jövő határán

Szeretem azokat a könyveket, amelyek olyanok, mint a karácsonyi ajándék. Amelyeket lehetetlenség kivárni, amíg eljön az ünnep, muszáj előre kikutatni őket. (Hogy aztán persze jól megbánjuk.) Ez a könyv pont ilyen; bár minden szabad percemben faltam a sorokokat, mégsem tudtam olyan ütemben olvasni, hogy ne lapozgassak folyton előre, annyira hajtott a kíváncsiág, vajon merre kanyarog a történetfolyam.

Nem kérdés: lebilincselő ajándékot kaptam, tele szédítő meglepetésekkel.

A képen a következők lehetnek: szöveg

{{Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, amely a szövegben ebben a formában kerül jelölésre.}}

Egy erdei tisztáson felállított hosszú asztalt ült körbe rajta egy különös társaság, csupa gyerektestű, felnőttfejű alak, tarka nyári ruhában.”

Akik már nem leszünk sosem. Egy kép címe, amely egy Iowa-ban élő férfi hálószobájában függött. Egy ügyetlen vízfestmény, amelyről senki sem tudta, miért ragaszkodott hozzá olyan hűséggel tulajdonosa.

Akik már nem leszünk sosem. Egy könyv címe, amely annyira kíváncsivá tett, hogy már alig vártam, hogy elolvashassam a hozzá tartozó történetet. És bár gyakran abban csalódunk a legnagyobbat, ami elé túlzott elvárásokat támasztunk, a kötet esetében ez szerencsére nem történt meg: messzemenően felülmúlta a várakozásaimat.

Iowa, Budapest, Hajdúvágás, Bécs. 1990. 2013. 1986. 2017.

Négy egymástól élesen elhatárolható helyszín és időpont. Vagy mégsem?

Bár a regény több idősíkon mozog, mégis egyetlen elbeszélő szemszögéből ismerhetjük meg a történetet. Kezdetben úgy tűnhet, hogy az egyes fejezetek nagy része között egyáltalán nincs összefüggés, a végére mégiscsak egy nagy, koherens egésszé futnak össze a szálak.

Előző éjjel (…) úgy maradtunk ott a lakásban anyámmal ketten, mint egy öreg házaspár, akikre a gyerekek távozása után rászakadt az évtizedes szótlanság.”

Lente Bálint egy húszas évei végén járó újságíró, aki budapesti otthonából szülővárosába, Hajdúvágásra tart egy hosszú hétvégére, miután összeveszett barátnőjével. Ahogy a vonat befut a vasútállomásra, úgy tér vissza nem csak fizikai, de lelki síkon is gyermekkora emlékei, érzései közé.

(…) Balázsban már gimnazista korában is volt valami lappangó idegesség, mintha a külvilágot folyamatos fenyegetésként látta volna maga körül.”

Bár a néhány évvel korábbi osztálytalálkozón kamaszkori jó barátjával, Balázzsal (vagy ahogy a haverjai szólítják, Tubával) összekaptak, Bálint mégis vele veszi fel a kapcsolatot. Mindketten hivatalosak közös cimborájuk esküvőjére, ezért elhatározzák, hogy együtt töltik azt a néhány napot, ami a szombati ceremóniáig még hátravan.

Bálint a gyermekkori helyszínek már-már rituális bejárása során meglehetősen bizarr körülmények között talál egy régi magnókazettát, amelynek hanganyaga egészen a 80-as évekig repíti vissza.

Ez a ‘regény a regényben’ fejezet akár önálló kötetként is megállná a helyét (nem csak terjedelme, de zsenialitása okán is), és egészen másfajta élethelyzetbe enged betekintést. Egy fiatal férfi néhány napját mutatja be, aki ápolóként dolgozik a vágási gondozóban, olyan betegek mellett, akik a gyermekbénulás következtében vastüdőhöz kötve élik mindennapjaikat. A kazettán az egyik ott élő, Aszalós hangja hallható, amint kendőzetlen őszinteséggel mesél boldogtalan gyerekkora megdöbbentő részleteiről.

Belém hasított, nem először már, de most talán a korábbiaknál is élesebben, hogy vége van a védettségnek. Egyszer és mindenkorra lefoszlott mindenféle burok, és én magam, bármit is teszek vagy nem teszek, illetve bármit is tesz vagy nem tesz a velem nagyjából egykorúak amőbaszerű halmaza, az már mind valódi döntés lesz, valódi tett, és a felelősséget sem lehet elhárítani többé a fiatalságunkra vagy meggondolatlanságunkra hivatkozva.”

Bálint szülővárosában szembesül gyermekévei visszavonhatatlan elmúltával, és azzal a ténnyel, hogy felnőttként minden tette/tettünk következményekkel jár. A nosztalgia és szülőhelye iránti elidegenedés vegyes érzésével viaskodva próbálja helyretenni önmagában múltját és jelenét egyaránt.

(…) komolyan irigyellek, hogy becsukott szemmel is tudsz élni.”

Bálint fejében lassan állnak össze a mozaikdarabkák, és bár kezdetben egyáltalán nem érti, barátja miért szembesíti ezzel a mondattal, a történet végére minden részlet a helyére kerül. Hosszú, fájdalmas az út, amelyen ráébred, hogy valójában senki és semmi nem az, aminek látszik, vagy legalábbis aminek ő látja a körülötte élő embereket, kapcsolatokat, helyzeteket.

{{Tágra nyitott szemmel nem csak arra kell ráébrednie, hogy egykori fizikatanára ’56-ban részt vett zsidóellenes pogromban, hogy budapesti szomszédai azért veszik körbe olyan idegesítően cukormázas szeretettel kislányukat, mert rákos, hogy kamaszkori nagy szerelme annak idején teherbe esett tőle, de Tuba öngyilkossága után döbben rá arra is, hogy barátja mindvégig belé volt szerelmes.}}

Amire nem került sor, amit nem vettem észre, amit túl későn tudtam meg, a maga módján semmivel sem valószerűtlenebb, és semmivel sem kevésbé az enyém, mint amiket eddig az életem részeinek hittem. Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat.”

A könyv azoknak a húszas, harmincas éveikben járó fiatalok válságát vizsgálja, akik végérvényesen szembesülnek a felnőtté válás felelősségével, annak minden nehézségével, megpróbáltatásával és gyötrelmével együtt. De szól ugyanúgy szülőknek való megbocsátásról, régi szerelmek, barátok, színterek elengedéséről, mint ahogyan bátorságról, változásról, családról, új alapokról, párkapcsolatról, egyszóval: a jövőről.

Életszínű, életszagú, életízű.

Látom, érzem, ízlelem.

Szeretem.

Kedves Látogató! Miért ne adhatnék egy kis ízelítőt kedvenc olvasmányélményeimből? Elsősorban 20. századi és kortárs magyar kötetekből ajánlok heti rendszerességgel saját "olvasószűrőmön" keresztül egy-egy újabb történetet, remélhetőleg minél több mindenkit ösztönözve ezzel rendszeres könyvlapozgatásra. Szép, letehetetlen könyvekben bővelkedő napot kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük