Uncategorized

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön – könyvajánló 15. rész

Nem sírok, […] csak kienged a szívem.”

Lebilincselő és megindító mese gyerekkorról, családról, barátokról, gyászról, nehézségekről, boldogságról.

Nem érhető el leírás a fényképhez.

E-book: https://mek.oszk.hu/00900/00970/00970.pdf

Hangoskönyv: https://www.youtube.com/watch?v=0L_2AJH3HGY

Móra Ferenc mai napig méltán népszerű regénye azon kötetek egyike, amelyet életkortól függetlenül bárki a szívébe zár, akinek lelke mélyén még ma is él az a tiszta, elfogadó és őszinte gyerek, aki valaha ő maga is volt. Az író saját gyerekkorát és szüleivel való szoros kapcsolatát mutatja be Gergő életén keresztül, sűrűn teletűzdelve önéletrajzi elemekkel. A mű olyan, mint egy hosszabb lélegzetvételű népmese, tele tündérekkel, ‘bűbájos’ emberekkel, csodákkal, próbákkal, bölcs tanításokkal és intelmekkel.

Akkor éreztem életemben először fájdalmat úgy, hogy senki se bántott.”

A történet Gergő húga, Marika halálával kezdődik, s majdnem életét veszti a főhős is a gyilkos torokgyíkban. A „halál fekete hollója” végül elkerüli, hogy úgy igazán kezdetét vehesse megpróbáltatásokkal teli élete.

A szerető, óvó-féltő közeg, ami körülveszi a kisfiút, életre szóló útravalókkal ruházza fel. Ebben a családban a szeretet, a béke, igazság és a becsület a legfontosabb erények, amit nem erőszakkal kényszerítenek Gergőre, hanem a szülők hatalmas érzelmi intelligenciáról tanúbizonyságot téve hagyják, hogy ő maga tapasztalja meg az élet valódi értékét, értelmét.

Nekem a világon minden élt, és én mindig tisztán megértettem, még azt is, hogy mit ketyeg az óra, és mit gondol magában az oroszlán, aki oda volt festve az óra számlapjára […]”

Gergő a hatalmas szegénység ellenére is csodavilágban nevelkedik. Bár szülei az anyagi hátteret csak nagy nehézségek árán tudják úgy-ahogy megteremteni, az érzelmi biztonság, ami körülöli őket olyan meghitt légkört teremt, hogy egyáltalán nem érzik, hogy bármiben is hiányt szenvednének. A kisfiú játszópajtás híján a tárgyakban lel barátokra, de soha egy pillanatig sem érzi azt, hogy magányos.

Fejem fölött az ég kék mezeje, kerek felhőboglyákkal, alatta a halottak csöndes városa távolabb a napsugárral elöntött házak, a folyó aranypántlikájával átkötött erdők csokra, mögöttem a padlás félhomálya, tele megrezzenő árnyékokkal és titkos neszekkel.”

Gergőt az édesanyja tanítja meg olvasni, és a betűk világa valósággal megbabonázza. A padlásra bújva olvas, és attól fogva a tárgyak mellett a könyvek válnak valódi társaivá. Egyik legkedvesebb olvasmánya hatására elhatározza, hogy kincskeresőnek áll, amiben szűcs édesapja egy ködmön elkészítésével támogatja. Két feltételt szab csupán: egyrészt senkinek sem beszélhet arról, hogy egy különleges, kincskereső ködmön készül, másrészt pedig viselője soha nem hazudhat, mindig igazat kell mondania. Ha Gergő mindezeknek eleget tesz, és úgy vigyáz a gúnyára, mint a szeme fényére, mihelyt elhasználódik a ködmön, azonnal kibújik belőle a tündér, hogy a fiú szolgálatába állhasson. Csakhogy mire édesapja elkészül a csodaszép öltözettel és elharapja az utolsó cérnaszálat is, meghal.

[…] megéreztem, hogy egy láthatatlan szempár vigyázza minden lépésemet, és csak akkor mosolyog rám, ha úgy viselem magam, hogy a ködmönnek ne legyen oka szorítani.”

Gergő édesapja halála után indul el szerencsét próbálni. Találkozik előítéletekkel, gonoszokkal, igazságtalanságokkal, halállal, nehéz próbatételekkel, de jótevőkkel, segítőkkel és igaz emberekkel is. Érzelmekkel, hányattatásokkal sűrűn belepett útja során egyetlen cél vezérli: addig viselni a ködmönt, amíg az szét nem foszlik annyira, hogy a benne lakó tündért kicsalogathassa, és ilyenformán talán édesapját is még inkább a saját maga közelében érezhesse. A ködmön azonban ‘nem adja könnyen magát’, küzdelmek sokaságát kell megvívnia, hogy végre teljesülhessen leghőbb vágya – ha nem is egészen úgy, ahogyan azt a kezdetek kezdetén elképzelte.

A kötelező olvasmányokhoz valamilyen módon az esetek többségében kapcsolódik egyfajta negatív megítélés. Elég, ha magából az elnevezésből indulunk ki, hiszen ha valami kötelező, abba nincs beleszólásunk, és emiatt gyakran azt gondoljuk, hogy az csak rossz és kényszerített dolog lehet: legyen az könyv, védőoltás vagy éppen biztosítás. Hiszek a szavak erejében, és meggyőződésem, hogyha a fent említett kifejezés helyett inkább például közös könyvről, osztályolvasmányról beszélnénk, akkor talán egészen máshogy állnának hozzá a legszkeptikusabb gyerekek is. Mivel a Kincskereső kisködmön szerepel a ‘kötelező olvasmányok’ listáján, ezért nem meglepő, ha nőnek fel olyan gyerekek, akik már csak azért sem hajlandóak esélyt adni egy olyan regénynek, amit valaha erőszakkal nyomtak le a torkukon.

Sajnos rengeteg elhibázott lista van még érvényben a mai napig mind általános mind középiskolai szinten, azonban a Kincskereső kisködmön nem tartozik ezek közé. A Móra szövegek szívhez szóló, igazságot kereső, ízes, humorral átszőtt mondatai nem csak az általános intelligenciát, a szókincset és a képzelőerőt fejlesztik, de bizony az érzelmi intelligenciára is rendkívül jótékonyan hatnak.

A vélemények ettől függetlenül felnőttkorban is eltérőek lehetnek, amivel semmi gond nincs, hiszen mindenki saját ízlésvilága szerint ítéli meg olvasmányélményeit. Saját tapasztalataim szerint azonban aki markánsan negatív véleményt formál a regényről, az vagy nem olvasta újra felnőttként, vagy valamilyen mélyebb, belső, akár gyerekkori traumatikus élménnyel találja szembe magát, amit egész életében igyekezett kikerülni, a regény olvasása közben (nem a könyv miatt!) pedig újra feltépődnek a sebek. De az is lehet, hogy az illető egész egyszerűen csak híján van az EQ-nak.

Mindenesetre én jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt a mesét, ami tényleg nem szól másról, mint magáról az életről úgy, hogy a végén tényleg minden jóra fordul.

Mert szerencsére ez a valóságban is így szokott lenni.

Akkor kezdett bennem először derengeni valami világosság, miféle tündérek laknak az emberi szívben.”

Kedves Látogató! Miért ne adhatnék egy kis ízelítőt kedvenc olvasmányélményeimből? Elsősorban 20. századi és kortárs magyar kötetekből ajánlok heti rendszerességgel saját "olvasószűrőmön" keresztül egy-egy újabb történetet, remélhetőleg minél több mindenkit ösztönözve ezzel rendszeres könyvlapozgatásra. Szép, letehetetlen könyvekben bővelkedő napot kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük