Uncategorized

Nádas Péter: Az élet sója –könyvajánló 25. rész

Az ember olyan állat, aki adott esetben a testi léténél is fontosabbnak tekinti az eszmét […]”

Útikalauz, városlegendárium és kultúrtörténeti kiadvány egyetlen vékonyka kötetbe sűrítve, amely nem tesz mást csak úgy mellékesen” , mint az egyéni, társadalmi és vallási érdekek összecsapásának békés és konstruktív megoldásának eszméjét hirdeti. 

Szikrázó napsütésben érkezem a sójáról nevezetes kelta alapítású alemán városka piacterére. Azonnal a szemem elé tárul az a román kori templom, ami a piactér fölé magasodik a dombháton, s amelyhez ötvenkét ívesen formázott lépcsőfok vezet. Lenyűgöző látványt nyújt. Kezemben a könyvvel felsétálok, és a csodás épület árnyékában belekóstolok a város régmúlt, de annál megragadóbb történetébe.

Kockázatos vállalkozásokhoz csöndesen munkálkodó érdek vezet, ezen túl terülnek el az eszmék hegyvidékei.”

Mondhatnám, hogy nem így történt, mert soha nem jártam még Schwäbisch Hall-ban, abban a délnémet kisvárosban, amelynek históriáját elmeséli a kisregény, mégis hazugság volna. Merthogy ott voltam mégis, azokban a középkori években és évtizedekben, amikor a város történelme íródott. Gyors utazás volt, mindössze egy-két órányi, de mégis olyan intenzív és zamatos, amilyenné csak a fűszerek képesek varázsolni életünket. Részese voltam a város sokszínű forgatagának én is, hallottam a kofák vérmes harsogását, miközben nagyokat haraptam a friss, sós, zamatos levegőből. De ha nagyon figyeltem, akkor éreztem a pletykákkal és szóbeszédekkel fűszerezett szél hűvös fuvallatát is bőrömön, amelyek kocsmákból suhantak szerte, és keveredtek furcsa, különös eleggyé a dómból kiszűrődő zsoltárokkal együtt. Lassan hömpölyögtek tova a fejbiccentések mögé, és elszánt ideáik lenyomatának jeleként rajzoltak barázdákat az egy szövetségből valók arcára.

Az ember harmonikus lény, épp csak szét nem omlik, de törekszik a harmóniára. Hogyne törekedne, ha egyszer saját városa harangjainak összehangzó mondatait mindenki fölismeri, s tudhatja, hogy már az öregapja és az öreganyja is ugyanígy hallotta.”

Tizenkét hónap, tizenkét összemosódó felvétel, egy egész év és a köré rajzolódó történelem, amelyet ha mindenki nagyítón át szemlélne, talán élesebben látná az egyéni igények és közös érdekek együttállásának létjogosultságát. Nincs fejlődés áldozatok nélkül – tartják sokan, ám nem mindegy, hogy milyen áldozatokról van szó. És valóban, ha végigtekintünk a történelmen, azt főképp vér, halottak és háborúk írták, és a sok veszteségből és mocsokból kivirágzó remény hozott némi – és legfőképp átmeneti – enyhülést, békeidőszakot.

Azokban az években, amikor Schwäbisch Hall-ban a sólepárlásból élő városi polgárok és a coburgi lovagok összefogtak, hogy az egyházat megrágalmazva megszerezhessék annak épületeit saját anyagi jólétük növelése érdekében, hajszálon múlt, hogy ne egy hosszú, fájdalmas, egyéni és társadalmi tragédiákkal teletűzdelt időszak vegye kezdetét. Mégsem így esett. Nem történt más, csupán az, hogy a saját maguk választotta prédikátort, Johannes Brenz-t az emberek többsége támogatta, s ez a vezető jó irányítónak bizonyult. Olyannyira, hogy megalapozta a városka életét, gazdaságát, kereskedelmét, vallását úgy, hogy nemcsak azokban az éveken kerülték el a harcok és a viszályok a területet, de a mai napig megingathatatlan béke honol a vidéken.

A természetben nincsen olyan, hogy tiszta. […] Senki ki nem tudja mosni a drágán megvásárolt sóból a halak felbomlott tetemének maradványait vagy az emberi izzadmányokat. A homok kvarckristályaiból is marad bennük valamennyi. Ezek a szennyezések vagy a kristály felületén ragadnak meg, vagy a kristály bezárja őket önmagába […]”

Nincsen olyan, hogy tiszta. Szennyeződések mindig keletkeznek, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Ezeket azonban ideális esetben az idő körbenövi, bezárja, hogy ezek a kezdetben szennyeződéseknek vélt adalékok csak még inkább hozzájáruljanak a színvonalhoz, a minőséghez. Így lesz valódi és igazán értékes.

A só. Is.

Kedves Látogató! Miért ne adhatnék egy kis ízelítőt kedvenc olvasmányélményeimből? Elsősorban 20. századi és kortárs magyar kötetekből ajánlok heti rendszerességgel saját "olvasószűrőmön" keresztül egy-egy újabb történetet, remélhetőleg minél több mindenkit ösztönözve ezzel rendszeres könyvlapozgatásra. Szép, letehetetlen könyvekben bővelkedő napot kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük