Uncategorized

Tamási Áron: Ábel a rengetegben – könyvajánló 19. rész

Tamási Áron: Ábel a rengetegben

Elgondoltam, hogy a világ szép és változatos a földdel, az éggel és a levegővel együtt, s tele van minden olyan jóval, amire az emberek vágyódhatnak. És akit én embert eddigelé láttam, az mégis mind elégedetlen volt.”

Egy kamaszfiú története. Egy erdőpásztor története. Egy család története. Egy nemzet története.

Tamási Áron története.

A képen a következők lehetnek: , szöveg, amely így szól: „E-BOOK Tamási Áron: Ábel a rengetegben”

E-book:
https://mek.oszk.hu/01000/01082/01082.pdf

Hangoskönyv:
https://www.youtube.com/watch?v=VNPKM5bbpK8

Rengeteg restanciám van könyvek terén, és az egyik éppen ez a kötet. Mint olyan sok más klasszikushoz, ehhez a kisregényhez is éppen úgy viszonyultam: hiába nézegettem, forgatgattam, egyáltalán nem tudott lekötni akkor, amikor a kezem ügyébe akadt. Nem állítom, hogy nincsenek rossz könyvek, ahogyan azt sem, hogy minden ember jó, viszont ahogy vannak olyan kapcsolatok, amelyeket érdemes újragondolni az idő előrehaladtával, úgy vannak olyan könyvek is, amelyeket megéri idővel újra fellapozni. Mert könnyen lehet, hogy vagy a helyszín vagy az időpont, vagy egyik sem volt egykor alkalmas éppen akkor befogadásra, pedig egy csodás utazás küszöbén állhatunk, ha elindulunk az úton.

Ha megbánós típus volnék, akkor csak azt sajnálnám, hogy nem adtam esélyt korábban ennek a kötetnek, de mivel nem vagyok az, és nem hiszek a véletlenekben, így tudom, hogy most jött el az ideje ennek a találkozásnak.

Szép derült napunk volt, de csúnya őszi eső és sár is lehetett volna, amilyen szerencsével születtünk a világra.”

Ábel 15 éves kamaszfiú, akit a nagy szegénység enyhítésére édesapja erdőpásztornak állít, hogy távol az otthonától, az erdő mélyén egyedül éljen egy kunyhóban és árulja a fát. A fiúnak eleinte nem fűlik a foga elszakadni szeretett családjától, de más lehetőség híján mégiscsak elszegődik Hargitára. Magányán valamelyest enyhít, hogy a szegényes kalyibába magával viszi a család macskáját és kecskéjét, és hű társra talál Bolhában, a kóborkutyában is.

[…] amiképpen az állatnak a körmeivel és a fogával kell harcolnia, azonképpen az embernek az eszével.”

Ábel egyik pillanatról a másikra nő fel, és szembesül az élet nehézségeivel, árnyoldalaival. Szerencsére gyorsan vág az esze, így mindig megvan a válasza mindazoknak, akik be akarják csapni munkája során. Hihetetlen bölcsessége mellett érzelmi intelligenciája is kiemelkedő, az egész szöveget átható zamatos, humoros székely mondatok pedig rendkívül lebilincselővé és szórakoztatóvá varázsolják a regényt.

[…] ki jelöli ki az ember útjait, sohasem arrafelé, amerre ő szeretne menni?”

Ábel az erdő mélyén olvasmányai és emberi kapcsolatai tanulmányozásával tölti ideje nagy részét. Ahány emberben csalódni kényszerül, épp annyi segítője is akad. De ha sokszor bánkódik is, mégsem csalódik, hanem ahogy ő fogalmaz, inkább megtanulja a leckét, amelyet a nehézségek írnak elő számára, hogy mindazokat a saját javára és fejlődésére fordíthassa.

A kötetben a Trianon utáni Erdély szívszorítóan szomorú sorsa tárul az olvasó elé. Valójában a szerző saját életét, fiatalkorát meséli el, Ábel karakterébe bújva ismerhetjük meg az ifjú Tamási életének nehézségeit. Saját élményeit népmesei motívumokkal fűszerezi, ami miatt sokan műfaját tekintve ‘tündéri realizmusként’ definiálják.

Miközben olvastam, az az érzés kerített hatalmába, mintha a Kincskereső kisködmön Gergőjének történetének folytatása elevenedett volna meg előttem. Nem csak a két fiú szegény sorból való származása, a családi tragédiák, hányattatott életút egyezik, de személyiségük, világlátásuk, humoruk között is határozott párhuzamot véltem felfedezni.

Az Ábel trilógia első részében (a második: Ábel az országban, a harmadik pedig: Ábel Amerikában) a fiúnak, mint minden más népmesei hősnek szembesülnie kell az emberi gonoszsággal, igazságtalansággal, de halállal, elengedéssel és újrakezdéssel is, hogy ezek a próbák még edzettebbé, éleslátóbbá, vagyis jobb emberré tegyék.

[…] megfogadtam, hogy a szegények és az elnyomottak zászlaját fogom hordozni, bármerre is vezéreljen az utam.”

Kedves Látogató! Miért ne adhatnék egy kis ízelítőt kedvenc olvasmányélményeimből? Elsősorban 20. századi és kortárs magyar kötetekből ajánlok heti rendszerességgel saját "olvasószűrőmön" keresztül egy-egy újabb történetet, remélhetőleg minél több mindenkit ösztönözve ezzel rendszeres könyvlapozgatásra. Szép, letehetetlen könyvekben bővelkedő napot kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük