„Hát lehet az, hogy egyszer csak kihúzzák az embert a régi bőréből, s új bőrt adnak rá?” Lehet-e hibáztatni valakit csupán azért, mert naiv? Lehet-e felelősségre vonni valakit csupán azért, mert bár viszonylag gyorsan átlátja a furcsa érdekkapcsolatokat, mégsem hiszi el, hogy mindez csupán a jéghegy csúcsa, és a mélyben még dermesztőbb csúsztatások rejlenek? Lehet-e megbocsátani valakinek, aki csupa naivitásból bár, de mégiscsak veszélybe sodorja saját és családja jelenét és jövőjét egyaránt? {{Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, amely a szövegben ebben a formában kerül jelölésre.}} Három tulajdonságot tolerálok nehezen: az irigységet, a rosszindulatot és a naivitást. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ezekkel a tulajdonságokkal „megáldott” emberek a legnagyobb tanítómestereim. Legfőképpen önuralomra…

„Az ember olyan állat, aki adott esetben a testi léténél is fontosabbnak tekinti az eszmét […]” Útikalauz, városlegendárium és kultúrtörténeti kiadvány egyetlen vékonyka kötetbe sűrítve, amely nem tesz mást – csak úgy „mellékesen” –, mint az egyéni, társadalmi és vallási érdekek összecsapásának békés és konstruktív megoldásának eszméjét hirdeti.  Szikrázó napsütésben érkezem a sójáról nevezetes kelta alapítású alemán városka piacterére. Azonnal a szemem elé tárul az a román kori templom, ami a piactér fölé magasodik a dombháton, s amelyhez ötvenkét ívesen formázott lépcsőfok vezet. Lenyűgöző látványt nyújt. Kezemben a könyvvel felsétálok, és a csodás épület árnyékában belekóstolok a város régmúlt, de annál megragadóbb történetébe. „Kockázatos vállalkozásokhoz csöndesen munkálkodó érdek vezet, ezen túl terülnek el…